Hírek, aktualitások

Az ENSZ kilenc éve nyilvánította március harmadik napját a vadon élő állatok világnapjának. Ezen napon az ünnepeljük, hogy a Földünk vadon élő növény- és állatvilága milyen sokszínű, illetve, hogy milyen gazdasági, tudományos értékeket képvisel. Mindemellett felhívja a figyelmet a kihaló félben lévő állatok védelmére.

A világnap eredete az 1973. március 3-án aláírt Washingtoni Egyezményhez köthető (CITES), amely a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajokkal való nemzetközi kereskedelmet szabályozza. A világméretű megállapodásnak ma már 183 részes fele van, köztük az Európai Unió, és közel 35 ezer faj kereskedelmét szabályozza, vagy adott esetben tiltja. Magyarország 1985-ben csatlakozott az aláíró országok közé.

A jeles nap alkalmából dr. Liker Andrással a Pannon Egyetem Mérnöki Karán működő Viselkedésökológia Kutatócsoport vezetőjével beszélgettünk.

Széncinege Fotó: Preiszner Bálint

Valóban drámai a helyzet, van okunk aggodalomra?

A vadon élő állatok világnapjának alkalmából érdemes elmondani, hogy az az aggódás, ami miatt ez a nap is létrejött, teljesen megalapozott. Világszerte és Magyarországon is nagyon katasztrofális számos állatfaj helyzete. Beszűkül az állatok élettere és emiatt a legtöbb faj mennyisége évről évre csökken. Az orvvadászat is nagyban hozzájárul ehhez a csökkenéshez, de az éghajlatváltozás szerepe sem elhanyagolható.

Milyen kutatásokkal foglalkozik a Természettudományi Központ Viselkedésökológia Kutatócsoportja?

A Mérnöki Kar Természettudományi Központjában működő csoportunk vadon élő állatokkal végez kutatásokat, amelyek elsősorban madarakra irányuló ökológiai vizsgálatok. Az egyik legmarkánsabb, több mint 10 éve tartó projektünkben a városi állatpopulációkat vizsgáljuk, és olyan kérdésekre keressük a választ, hogy hogyan tudnak alkalmazkodni az eredetileg vadon élő állatok egy teljesen más környezethez. Ma már eléggé részletes képünk van arról, hogyan változtak meg ahhoz képest, ahogy eredetileg kinéztek, vagy ahogy az erdőben viselkedtek. Veszprémben a széncinegékkel foglalkozunk, de sok városban élő állat működik hozzájuk hasonlóan.

Miben változik egy erdőben élő állat a városi társához képest?

Olyan dolgokban változnak, ami előnyös nekik az új környezetben, hiszen a városban mások az életkörülmények. Az emberek is alkalmazkodnak az új szituációkhoz, ez hasonlóan működik az állatoknál is. Néha a testfelépítésükben is meglátszik, hogy új helyre kerültek. Például vannak olyan gyíkfajok, amelyeknek megváltozott a talpuk felülete, hogy jobban tudjanak az ablaküvegen, falakon mozogni. A városhoz szokott állatoknak a táplálkozásuk is megváltozik, egy részüknek az elsődleges tápláléka az emberek által termelt hulladék.

Világjelenség, hogy a nagytestű állatok is beköltöznek a városba. Milyen jellegű problémákkal kell szembenéznünk?

Nem könnyű helyzet, sok konfliktus van belőle a lakosság részéről és közegészségügyi kérdéseket is felvet. Azok a fajok, amelyek bátrabban viselkednek az emberrel való együttélés során – például a rókák vagy egyes helyeken a vaddisznók – időnként kárt okoznak, vagy betegségeket terjeszthetnek. Ez mellett vannak olyan fajok, amelyek agresszívvé válhatnak, gondolok itt például a fészkeiket védő városi varjakra. De vannak olyan fajok, amiknek nem jó a város, félnek az emberektől, vagy egyszerűen csak nem tudnak alkalmazkodni a megváltozott környezethez. Ami nagyon aggasztó, hogy az őshonos rovarvilág jelentős része pusztul, csak nyomai vannak már jelen a városokban. Pedig néhány rovarfaj nélkülözhetetlen, mint például a beporzók: ha nagyon lecsökken a számuk, akkor a rovarporzású növények megtermékenyülése elmarad. Van ahol már a munkások porozzák be a gyümölcsfákat, mert nincsenek beporzók.

Hogy zajlik egy kutatás a Természettudományi Központban?

Egy kutatás több mindenből áll össze. Részben a természetben vagyunk, megfigyeljük az állatokat, adatokat gyűjtünk. A terepi tevékenységek mellett azonban elég sok irodai munkát is végzünk, például videókat elemzünk vagy reggeltől estig a számítógép előtt dolgozunk. Laborban is dolgozunk, például amikor genetikai módszereket használunk az erdei és a városi cinegéktől vett minták összehasonlítása céljából. A munka terepi része a legjobb, aki ebben a szakmában dolgozik, vagy ezt tervezi, általában azért jött, mert szeret a természetben lenni, szereti az állatokat. Tudni kell azonban, hogy nem csak ebből áll a munkánk.

Véleménye szerint, hogyan lehetünk fenntarthatóbbak?

A kutatócsoportban a városok fenntarthatóságával is foglalkozunk, azt vizsgáljuk, hogy a városban élő állatok számára milyen növényzet típus, a legkedvezőbb. Azt látjuk, hogy gyakran olyan növényeket használnak a parkok és fasorok kialakításakor, amit könnyű telepíteni, kezelni és nem kell vele sokat foglalkozni. Sajnos ezek a növények többnyire nem őshonos fajták, nem élnek meg rajta a mi a rovarjaink, ezért nem ad táplálékot például a madaraknak, de más rovarevő állatoknak sem, amilyen a sün, a denevérek és sok kétéltű. A kártevők ugyan nem pusztítják az ilyen vegetációt, ami jó, viszont csökkentik a városi biodiverzitást.  Fenntarthatóbbak lehetnénk, ha olyan fákat bokrokat ültetnénk, amelyek őshonos fajták, jól viselik a várost és életteret adnak az itteni életközösségeknek.

Több intézménnyel közösen dolgozik a kutatócsoport egy gyakorlati természetvédelmi projektben. Miről szól a projekt és mi a célja?

Részt veszünk egy LIFE pályázat megvalósításában, aminek az a célja, hogy egy valaha volt gazdag életközösséget állítsunk helyre a Kiskunságban, amely sajnos elindult a pusztulás útján. Régebben nagyon gazdag növény és állatvilág élt ezen a szikespusztai területen, de ahogy az állattartás eltűnt az egész életközösség degradálódott. Próbáljuk visszaállítani a tradicionális legeltetetést, csökkenteni a rovarölő szerek használatának mennyiségét, és a vízgazdálkodását javítani. Valaha vizes élőhely volt, de olyan kevés a csapadék, hogy az ma már nem elég az élőlényeknek, így sok faj eltűnt a területről.

A már előbb említett éghajlatváltozás…

Így van, nem minden állat tud alkalmazkodni a hideghez vagy meleghez, és a csapadékmennyiség csökkenése is egyre több magyarországi területen jelent problémát, a természetvédelem számára is. A jövő egyik nagy kihívása, hogy milyen megoldásokat tudunk találni a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozására.

Szerző: Tudósné Ódor Eszter