Hírek, aktualitások

Szenvedélye a sziklamászás, a hegymászás, a kerékpáros utazás, a fotózás és a videózás. Szerencsésnek érzi magát, mert ezeket a tevékenységeket remekül össze lehet kapcsolni. 2018-ban egy radikális döntést hozott, amely során a kaland és a fenntarthatóság került előtérbe és azóta is úgy éli az életét, hogy a lehető legnagyobb mértékben a szenvedélyeinek hódoljon – olvasható a Zichó Viktor honlapján, aki előadásokkal egybekötött workshopokat tart a Pannon Egyetemen.

A Pannon Egyetem pozitív meglepetés volt – fogalmaz Viktor. - Nagyon örülök neki, hogy ilyen irányba megy ez az egyetem. Egy felsőoktatási intézmény pont az a hely, ahol a fenntarthatóságon is kell legyen a fókusz, legyenek kapcsolódó programok és az oktatásban is megjelenjen – tette hozzá.

Előadásairól, élményeiről és a fenntarthatóságról beszélgettünk.

Hogy mutatnád be Zichó Viktort?

Energetikai mérnök és extrém sportoló, így határoznám meg magam. Küldetésemmé vált a fenntarthatóság és szeretném minél több emberhez eljuttatni nem csak a koncepcióját, hanem az eszközeit is, azaz hogy kinek miben kellene és lehetne változtatnia. A fenntarthatóság mérnöki tevékenységemben, extrém sportolói tevékenységemben egyaránt meghatározó szerepet játszik.

Mióta van jelen az életedben a fenntarthatóság?

Nagyon jó nevelést kaptam a szüleimtől, ami nagyon sokat adott. Rengeteget tanultam tőlük; semmit nem dobunk ki, ami még használható, nem pazaroljuk az ételt, keveset használjuk az autót és inkább kerékpárral közlekedünk. Megtanítottak például szelektíven hulladékot gyűjteni, ami akkoriban még különleges dolognak számított.

Érezted már úgy utazás közen hogy feladod?

Rengetegszer. Lelkileg vagy fizikailag nagyon mélyen voltam és nem bírtam már tovább. Olyankor arra gondolok, hogy mi a célom. Szeretnék segítseni az embereknek. Közben sokat merítek abból, hogy a barátaim bíztatnak, illetve a közösségi médián keresztül a követőim is jelen vannak és támogatnak. Ha megvan a cél, akkor már csak akaraterő kell és bármilyen akadályt le lehet győzni és bármivel szembe lehet nézni.

Ha most kellene választ adnod arra, hogy mi a célod, mit válaszolnál?

Az elmúlt pár évben, meghatározó célom a Himalája Traverz Expedíció, ami jövőre esedékes. Legnagyobb álmom, hogy elsőként végigmenjek a Himaláján kerékpárral. Ehhez rengeteg edzésre van szükség, nem lehetek gyenge. Igazából nem is az a lényeg, hogy én ki szeretnék lenni, hanem hogy hány emberhez tudom a szemléletformálást eljuttatni és milyen hatékonysággal. Nagy célom, hogy világhírű extrémsportoló legyek, ami egyben eszköze a magasabb szintű célomnak, ami az, hogy hatékonyabban adhassam át az embereknek az élményt, amit kapunk egy fenntarthatóbb életvitel során. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a szituációban amiben vagyunk, az influencereknek nagy felelőssége van és ki szeretném én is venni ebből a részem.

Mikor gondoltál arra, hogy beszámolj az élményeidről előadások formájában?

Először egy rövidebb kerékpártúrát teljesítettem az Ararát hegyig. Öt hét alatt 3700 kilométert tettem meg kerékpárral, majd megmásztam az Ararát-hegyet. Barátaim tanácsolták, hogy tartsak előadást, szerintük szívesen hallgatnák a beszámolóm. Megszerveztem, két előadást megtartottam, és valóban nagyon érdekelte az embereket. Akkor még semmi tudatosság nem volt mögötte, csupán próbáltam eljuttatni a kerékpározás szeretetét és a fenntartható közlekedési formák fajtáit az emberekhez.

Miről szólnak most az előadásaid?

Szintén bemutatom az útjaim történeteit, de rendkívül nagy szerepet játszanak a fenntarthatósági elemek.

Szerinted fogékonyak az emberek a változásra?

Nagyon sok embert érdekel, de vannak, akik nem tudják befogadni. Nem is lehet elvárni, hogy mindenki ugyanúgy cselekedjen vagy gondolkodjon. Az előadásaim célcsoportja az idősebb tizenévesek és huszonévesek; ők tudnak igazán változtatni. Egy felnőttnek elmondhatom, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre, hogyan változtathatunk, viszont ha nincs meg az igény a változásra, akkor semmi értelme. Kivéve, ha elbillen az egyensúly és tömegével lesznek emberek a fenntartható életvitel mellett, akkor esetleg a többség meggyőzi a túlfogyasztókat. Annak, aki nélkülözésben él nehéz megmagyarázni, hogy miért ne fogyasszon túl sokat, ha sok pénzed van akkor pedig miért ne tehetnéd meg. Meg tudom érteni, joguk van pazarolni, tékozolni, de nem erkölcsös és etikus így élni.

Mit gondolsz mit kellene tennünk, min kellene változtatnunk?

Fűtési és közlekedési szokásainkon, ezek után következnek az étkezési szokásaink. A priortás a fűtés és közlekedés, mert ezek okozzák a legnagyobb energiafogyasztást és károsanyag-kibocsátást.

A közlekedési szokásainkon hogyan kellene változtatnunk?

Minél kisebb tömegű járműre térjünk át vagy szálljunk át tömegközlekedésre. Minél kevesebbet utazzunk repülővel. Nagyon hamar, nem tíz év alatt, hanem legfeljebb öt év alatt kéne lecserélni, vagy mellőzni a nagyobb tömegű járműveket – legyen az elektromos vagy hagyományos - és használni a kistömegű járműveket, például elektromos roller, kerékpár, elektromos kismotor.

Mi a véleményed az utazási szokásokról?

Úgy beszélnek az emberek az utazásról, mintha az létszükséglet lenne. Azt mondja a többség, hogy nem tudnak hosszú utazásra elmenni kerékpárral, mert nem engedi a munkaidejük. Akkor hogyan máshogy - kérdezik. Fel sem merül sajnos az az opció, hogy nem kötelező utazni. Ha pedig már elindulunk intézzük úgy, hogy egy interkontinentális úton több időt töltünk, vagy minél kevesebb legyen a repülőút. Néhány szép Instagram fotóért nem éri meg azt az árat fizetni, ami a saját és embertársaink jövőjét, és számos állatfaj jövőjét veszélyezteti.

Mi a véleményed a fűtési szokásokról?

Úgy használjuk a földgázt, ezt a gáznemű kincset, mintha végtelen sok lenne belőle. Elsősorban az a gond, hogy túlfűtjük az épület minden helyiségét és elvárjuk, hogy télen is nyáriasan öltözködhessünk a lakásunkban. A skandináv népek rendszeresen fűtetlenül hagyják a hálószobákat, hisz ők a legtöbbször belátják, hogy hidegben, jól betakarózva jobb aludni. Az ő mondásuk az is, hogy „nincs hideg szoba, csak kevés gyapjúpulóver”. Bőven elég lenne 18 fokra fűteni a lakásunkat, és ha egész télen ilyen hőmérsékleten élünk, egész egyszerűen hozzászokunk, mert a testünk hőháztartása ezt nagyon könnyen tolerálja. Sőt, ha kilépünk az ajtónkon, kisebb hőmérsékletkülönbség miatt a szervezetet kevesebb stressz éri, ami miatt alacsonyabb az esély a megbetegedésekre. Szerencsére új épületek építéséhez már olyan épületenergetikai direktívák vannak érvényben, hogy csak megfelelő szigeteléssel és nyílászárókkal lehet hivatalosan létesíteni épületeket. Hihetetlen, hogy azonos alapterület esetén egy régi, szigeteletlen téglaépület és egy mai, legkorszerűbb szigeteléssel és nyílászárókkal ellátott épület fűtési energiaigényében – és kibocsátásában hatszoros eltérés van. Ez alapján könnyű belátni, hogy milyen fontos a hőszigetelés. A harmadik probléma, ami felmerül, hogy gyakorlatilag kihasználatlan föld alatti kincsen éljük az életünket. Itthon már évtizedek óta el kellett volna indulnia nagyméretű geotermikus projekteknek, amik sajnos olyan léptékű beruházások, amelyeket egyén szinten közel lehetetlen kivitelezni. Ez már energiapolitika, amibe kevés beleszólásunk van.

Említetted az étkezést is. Az étkezésünk hogyan lehet fenntarthatóbb?

Szezonális gyümölcsöket, zöldségeket lenne ajánlatos vásárolni. Minél kevesebb húst és tejterméket kellene fogyasztani. Nem azt mondom, hogy álljunk le a húsevéssel, az lehetetlen lenne. Van, aki le tud állni vele teljes mértékben, de nem tartom szükségszerűnek, hogy nullára csökkentsük. Amúgy egészségesebb is ha kis mennyiségben eszünk húst. A fenntarthatóságban nagyon nagy szerepe van, hogy a saját egészségünket őrizzük meg és ne terheljük a saját szociális hálónkat azzal, hogy sok a beteg. Fontos lenne az egészséget megőrizni egészséges ételekkel és sok mozgással. Ne felejtsük el, hogy különbség van a jólét és a jól lét között. A jóllét nem tesz minket boldoggá.

Van remény a túlélésre?

Túlélésre egyértelműen van, de abban biztos vagyok, hogy ha nem húzzuk be a féket, akkor elég nagy tragédia vár ránk. Sokan egyszerre fognak sokat szenvedni. Amiatt aggódom, hogy amíg eddig a pontig elérünk, mennyi értékes faj tűnik el a földről, mennyire szennyezettek lesznek vizek és mennyire rossz az életminőség. Nem tartom fairnek, hogy akik túlfogyasztanak, azok miatt bűnhődik mindenki más.

Viktor előadásairól további információ >>> 

Szerző: Tudósné Ódor Eszter

Fotó: Zichó Viktor