Hírek, aktualitások

Posta Veronika PANNON R(E)GYETEM TRASH ART PÁLYÁZAT zsűritagja a Pécsi Tudományegyetemen szerzett szobrász mesterdiplomát, és még ugyanabban az évben képzőművész-tanári diplomát. Ezután két évet tanított a debreceni Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumban. Két éve Franciaországba költözött, ahol létrehozta vállalkozását, az I See Artot, amely újrahasznosított műtárgyak és dekorációk készítésére specializálódott.

A magyar kortárs művész, a modern fogyasztói életmód termékeiből merít ihletet a műalkotásaihoz. Festményeken, szobrokon és installációkon dolgozik, melyekhez újrahasznosítható tárgyakat, például PET-palackokat, általános használati eszközöket, műanyagokat és papírokat használ fel a műalkotásai elkészítéséhez. Magyarországon több, csoportos kiállítása is volt Budapesten, Pécsett és Debrecenben. A művésszel készítettünk interjút.

Posta Veronika Fotó: Sin Olivér

Mit jelent számodra a trash art?

Számomra a trash art végtelen lehetőséget jelent. Nekem ez az a terület, ahol igazán ki tudom fejezni magam. Egyébként a trash art a modernitás kezdeti időszakában gyökerezik, amikor Marcell Duchamp létrehozta az első ready-made műalkotást, és amikor Picasso alapanyagként kezdett el tekinteni a talált tárgyakra. Ez óriási áttörés volt a művészet történetében, és gyökeresen megváltoztatta gondolkodásunkat arról, hogy mi a művészet.

A trash art véleményed szerint művészet vagy inkább figyelemfelhívás?

Pozitívum, hogy van figyelemfelhívó funkciója, de azért több ennél. Amellett, hogy gondolatébresztő, egyre inkább törekszik az esztétikusságra és az időtállóságra, ezáltal értéket is teremt. Szoktuk mondani, hogy a művészet egyfajta lenyomata az adott kornak. Jelenleg a hulladéktermelés globális problémánk, ami minden embert és minden élőlényt érint a világon. A trash art ebből építkezik, ezért alap, hogy fontos része legyen a művészetnek.

Ha te is jelentkeznél a PANNON R(E)GYETEM TRASH ART PÁLYÁZATÁRA, miről szólna a pályamű? Mit alkotnál?

A formák, színek és felületek változatos kombinációja foglalkoztat manapság. A legváratlanabb tárgyak darabjait használom fel absztrakt kompozícióim létrehozásához. Fontosnak tartom a pozitív gondolatokat és érzéseket, mert azok nagy hatással vannak a mindennapjainkra, a hangulatunkra és a sorsunk alakulására. Azt hiszem, egy olyan absztrakt tárgyakat hoznék létre, ami jó érzéseket vált ki a nézőből és pozitívan hat a környezetre. Így alkotnék valami értékeset értéktelennek gondolt dolgokból.

Hogyan indultál el ezen a pályán? Mi/ki adta az ihletet?

Visszagondolva, valahogy mindig hittem benne, hogy bármiből lehet valamit készíteni, és erre törekedtem is. A trash artot egyetemistaként kezdtem el komolyan venni, hulladék műanyagokból ékszereket készítettem. Nagy sikere volt, ez adta az első löketet, ezzel kezdődött minden. Az a jó a trash artban, hogy az alapanyag szinte mindig kéznél van hozzá, ha meg is válogatjuk miből és hogyan dolgozunk, igazán művészi alkotások készülhetnek. Szobrász hallgatóként sokszor az önálló munkáimhoz is újrahasznosítható anyagokat, például papírokat, plakátokat, talált tárgyakat használtam fel. Az egyetem után pedig a Hybrid Art pályázatainak köszönhetően jutottam igazán izgalmas trash art projektekhez. 

Van példaképed?

Művész példaképként Picassora és Vik Munizra tekintek, akik igazi mérföldkövei a trash artnak.

Pablo Picasso. Fotó: Tony Vaccaro / Getty Images

Mi a kedvenc alapanyagod?

Nagyon szeretem a műanyagokat, a fóliákat és a papírokat. Izgalmas a formaviláguk, a felületük, és végtelen színpalettát biztosítanak az alkotáshoz. A műanyagoknak sok fajtája van, ezek más-más tulajdonságokkal rendelkeznek, és más-más módon lehet alakítani őket. Ezért válik az alkotás folyamata is egy érdekes, kísérletező játékká.

Kinek ajánlod ezt a művészeti ágat?

Amatőr alkotóknak azért, mert sokszor jobban megbecsüljük, amit a saját kezünkkel készítünk. Profi alkotóknak azért, mert az újrahasznosítás nagyon széles skálán beilleszthető a kreatív tevékenységbe. A fogyasztói szinten pedig azért, mert a trash art alkotásoknak mindig hozzáadott értéke van: a környezettudatos szemlélettől kedve a tárgyakhoz fűződő emlékeken keresztül az egyediségig, és még ezer dolog. A válasz egy szóval: Mindenkinek.

Mik a tapasztalataid? Népszerű a trash art a fiatalok körében?

Pedagógusként még a debreceni Kós Károlyban (Kós Károly Művészeti Szakgimnázium, Technikum és Kollégium - a szerk.) sokszor tapasztaltam, hogy a diákok kezdeményezik az újrahasznosítás beépítését az alkotói folyamatba. Szeretik, mert kreatív és formabontó, ráadásul fontos szempont számukra is a környezettudatosság. A közösségi média felületein is egyre nagyobb hatása van a DIY videóknak és a trash art művészek is egyre nagyobb számban, újabb és újabb iránymutatásokkal jelennek meg.

Mivel foglalkozol a mindennapokban? Mesélj a vállalkozásodról!

A vállalkozásommal még Magyarországon kezdtem el foglalkozni, de már Franciaországban, Lyonban alapítottam meg az I See Artot. Cégekkel, irodákkal, éttermekkel, üzletekkel dolgozom együtt, akiknek az újrahasznosítható hulladékaikból újra alkotom a logójukat. Ez a Re-logo nevet kapta, és célja, hogy környezettudatos szemlélettel gazdagítsa a cégek identitását. Az már csak hab a tortán, hogy sokkal menőbben néz ki, mint egy nyomtatott plakát, vagy matrica.

Mi a véleményed: Hogyan lehetünk ”zöldebbek” környezettudatosabbak?

Egyrészt azt gondolom, hogy nagyon komfortos társadalomban élünk. Másrészt hiszek abban, hogy visszafelé nem érdemes menni, sokkal okosabb megoldásokra van szükségünk, gondolok itt az energiatermelésre, a közlekedésre, az ipari termelésre. A körforgásos gazdaság elveinek követése már egy határozott lépés ahhoz, hogy zöldebbek legyünk. A fogyasztásban pedig figyeljünk arra, hogy környezettudatos opciókat válasszunk, és támogassuk a szelektív hulladékgyűjtési rendszer működését.

Franciaországban odafigyelnek a környezettudatosságra?

Hasonlóak a nézetek, mint Magyarországon. Szinte mindenki próbálja a környezettudatosságot a lista elejére tenni: önkormányzatok, nagy cégek, kis vállalkozások. A művészeti szférában jelentős pozitívumnak veszik a környezettudatosságot, de azért magasak maradnak az elvárások.

Mik a további a terveid?

Az I See Art továbbfejlesztését tűztem ki célul a következő pár évre. Szeretném a tevékenységemet érzékenyítő előadásokkal és workshopokkal kiegészíteni, ezáltal még közelebb vinni az emberek szívéhez a trash artot. Erre kaptam egy újabb esélyt a Pannon Egyetemen meghirdetett trash art versenyen is, ahol majd a jelentkezőknek segítek az alkotásban.

Szerző: Tudósné Ódor Eszter