Hírek, aktualitások

A Magyar Haltani Társaság javaslatára, több kapcsolódó szervezet támogatásával 2017-től március 20. a hazai halak napja, melynek célja a halak népszerűsítése hazánkban, társadalmi szemléletformálás a halak jelentőségéről.

Ez alkalomból dr. Padisák Judittal beszélgettünk. Biológus, egyetemi tanár, akadémikus, kutatási területe a limnoökológia, azaz a szárazföldön található természetes vizek ökológiája. A Pannon Egyetemen létrehozta a Limnológia tanszéket, és az 1999-ben indult környezettudományi képzés egyik megalapítója volt. 

Milyen fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásokon dolgozik a Limnológia Kutatócsoport?

Minden kutatásunk kapcsolódik valamiképp a fenntarthatósághoz. Most jelent meg három cikkünk is, ami az ökoszisztéma szolgáltatásokkal foglalkozik.

A halak kapcsán az juthat az emberek eszébe, hogy élelmiszer, de mi mást szolgáltatnak számunkra?

Mindenkinek az jut eszébe először, hogy alapvető élelmiszer, de arra nem gondolunk, hogy a természetes ökoszisztémák és a táplálékhálózat fenntartásában rendkívül fontos szerepük van. Nem jut eszünkbe, hogy az emberi kultúra kialakulásban is jelen voltak a halak. A Biblia például több helyen említi a halakat. Tengerparti népek a heringrajok megérkezéséhez kötötték az év kezdetet. Sok gyerek az akváriumokon keresztül tanul a természetről, mert könnyű a halakat gondozni, etetni.

Milyen az egyensúlya az őshonos és a betelepített halaknak vizeinkben?

Magyarország nagy része mocsaras terület volt, emiatt két ikonikus halunk van, amelyek bírják ezeket a körülményeket. Mindegyik védett őshonos, az egyik a réti csík a másik a lápipóc. A levegőből is képesek oxigénhez jutni, ellentétben a többi hallal. A lecsapolásokkal a mennyiségük csökkent, az a szerencse, hogy nehéz őket megtalálni, mert olyan helyeken élnek, ahova nem nagyon megy ember. A Tisza folyamszabályozása előtt fokgazdálkodás folyt. Kieresztették majd visszaeresztették a vizet, ezzel ívóhelyet biztosítottak. Legendásan sok hal volt akkor a folyóban.

Mi a legfőbb oka annak, hogy nem őshonos halak úszkálnak vizeinkben?

Azzal, hogy globalizálódik a világ, bekerülnek idegenhonos fajok vizeinkbe. A busától az 1960-as éveben azt várták, hogy kiszűri az algákat a vízből és nem lesz alga. Viszont a Balatonban például a gardának táplálékkonkurrense lett, ami miatt a táplálékon osztozni kell, így csökkent az őshonos állomány. Az angolnát is szándékosan telepítették, nagy a kereskedelmi értéke, nagyon ízletes hal. Sajnos sikerült túlszaporítani az angolnát, aminek az lett az eredménye, hogy eltűnt a Balatonból a kecskerák. A kecskerák mindenféle dögöt eltakarít. Tavasszal, ha volt halpusztulás íváskor, nem vettük észre mert a kecskerákok lecsaptak a tetemekre. Szerencsére néhány kecskerák mégis maradhatott Keszthelyen a nádasokban, ugyanis egyre többet fedeznek fel.

Most milyen halakkal kapcsolatos problémával kell megküzdenie a Balatonnak?

A Balatonnál a legnagyobb jelenlegi probléma a törpeharcsa. Régebben a Balatonban nem volt jellemző. Nagymértékben elkezdett szaporodni és gyakorlatilag mindenevő. Kereskedelmi értéke gyakorlatilag nincs: kicsi és macerás megpucolni. Sajnos táplálékkonkurense a természetes őshonos halaknak, aminek kihatása van az egész rendszerre. A horgászatra sok hal esetében vannak korlátozások az ívási időszakban. A törpeharcsára ez fordított: kifejlett egyedeket nem szabad visszadobni. De ez nem valódi megoldás, viszont amit egy ember megtehet a környezetéért, azt köteles megtenni.

Mi lehet a végső megoldás ebben az esetben?

A fiatal halrajok kifogása és az elektromos halászat lehet hatékony megoldás. Azért jó módszer mert nem öli meg a halat. Van mortalitás, de a legtöbb csak elájul, és ki lehet szedni a víz tetejéről célzottan azt a fajt, amit gyéríteni szeretnénk. A törpeharcsa természetes „ellensége” a fekete sügér, de kockázatos döntés lenne sügereket telepíteni, mert nem kiszámítható, hogy milyen táplálékot preferál. A természet általában megoldaja az ilyesfajta problémákat: egy invazív faj előbb-utóbb beilleszkedik az adott rendszerbe.

Van erre példa Magyarországon?

Természetesen. A vándorkagyló egy dunai uszály aljáról került a Balatonba. Az első pár évben minden keményebb víz alatti felszínt több réteg vastagságban borította a vándorkagyló. Aztán csökkent a számuk, most pedig egy másik kagylófaj kezdi kiszorítani.

A horgászat miben lehet ártalmas a tó vizeire nézve?

Nagyon békés tevékenység a horgászat. A parton ülve szemlélik a természetet de persze halat szeretnének közben fogni aminek érdekében esetenként egy teljes vödörnyi etetőanyaggal érkezinek a partra, ami aztán bekerül a vízbe. Sajnos, ami szerves anyagot beleteszünk a vízbe az ott is marad, átalakul, növényi tápanyaggá válik, ami növeli az algásodás veszélyét. Nagyon sürgős szabályozásra lenne szükség. Korlátozni kéne, hogy milyen és mennyi etetőanyagot szabad beleszórni a Balatonba. A másik nagy probléma, hogy akárhány illegális stéget szednek ki, azok mindig újra keletkeznek, ezzel a nádasokat pusztítják, a nádasoknak pedig elengedhetetlen a víztisztító szerepe.

Fotó: vehir.hu

Szerző: Tudósné Ódor Eszter