Hírek, aktualitások
A körforgásos gazdasági modell alkalmazásának kihívásai az egészségügyi ellátásban
Az egészségügyi ellátásban is törekszenek a hulladék mennyiségének csökkentésére és a fenntarthatóság erősítésére, de a nem megfelelő hulladékosztályozás és az egyszer használatos műanyagoktól való függőség korlátokat jelent.
1. Besorolás és válogatási folyamatok
Az egészségügyben használatos műanyagok esetén a körforgásos gazdasági modell alkalmazásának elsődleges akadálya a hulladékok megfelelő besorolása és szortírozása. A legtöbb egészségügyi hulladék nem szennyezett, gyakran mégis úgy kezelik. Ez pedig gátolja az újrahasználatot és az újrahasznosítást egyaránt.
Egyes egészségügyi használatú műanyagokon hiányzik az újrahasznosításhoz szükséges feliratozás, amely a mindennapi felhasználó számára így megnehezíti a megfelelő osztályozást. Emellett a hulladékok osztályozása sem eléggé hatékony, mert a személyzet hiányos információkkal rendelkezik arról, hogyan sorolja be megfelelően a hulladékokat. Ez jelentősen hozzájárul az ezt követő kihívásokhoz, mert a különböző hőmérséklet tartományban olvadó műanyagokból álló keverékek együttes újrahasznosítása gyenge minőségű terméket eredményez.
Lehetőség van ugyanakkor például modern, szállítószalagos, folyamatosan működő hulladékválogató berendezésekkel és innovatív megoldásokkal, pl. gépi tanulás alkalmazásával javítani az újrahasznosítási arányt és a válogatott hulladék minőségét. A műanyagokra vonatkozó egységes jogszabályozás hiányzik, amely súlyosbítja ezeket a feladatokat, és megnehezíti a következetes újrahasznosítási eljárások bevezetését különböző létesítményekben. Optimizmusra ad ugyanakkor okot az Európai Unió Műanyag Egyezménye (Plastic Treaty), amely globális szabályozásokat hozhat létre a műanyag használat és ártalmatlanítás területén a körforgásosság fokozása érdekében.
2. Az egészségügyi intézmények működési stratégiája
A szakirodalom alapján az egészségügyi intézmények logisztikai rendszere és a jelenlegi működési gyakorlata jelentős kihívásokat vetnek fel a műanyagok felhasználására és ártalmatlanítására egyaránt. A személyzet gyakran túlterhelt, ezért a hulladékok osztályozásának további feladata nyomasztó lehet számukra és a kialakított munkafolyamatokat is megszakítja. A szakirodalom eddig azt állapította meg, hogy az klinikai orvosok befolyásoló szerepet töltenek be a piac alakításában azzal, ha fenntarthatóbb termékeket választanak az egészségügyi ellátásban. Ezzel a hozzáállással ugyanis hatékonyan elő lehet segíteni a környezetre kevésbé káros és biztonságosabb alternatívák, pl. DEHP-mentes (di-(2-etil-hexil)-ftalát) termékek alkalmazását.
Általánosságban igaz, hogy kevésbé tudják, mi hasznosítható újra és pl. hogyan kellene kezelni az innovatív anyagoknak számító bioműanyagokat. Az új hulladék kezelési programok megvalósítását tovább hátráltatják a pénzügyi korlátok és az emberi erőforráshiány. Ha ez nem lenne elegendő hátráltató tényező, akkor még azt is figyelembe kell venni, hogy a fenntarthatósággal szemben nyilvánvalóan elsőbbséget élvez a fertőzések megelőzése.
4. Az egyszer használatos műanyagok dominanciája és a másodműanyagok iránti igény hiánya
Az egyszer használatos műanyagok túlsúlyban maradnak a kényelmes használat, a megfizethetőség és a jól bevált alkalmazási rendszer miatt. Ennek a függőségnek a hajtóereje az a felfogás, hogy ily módon a fertőzéseknek kicsi a kockázata, bonyolult az orvosi műanyagok fertőtlenítése és a kételyek az orvosi műanyagok hatékony újrahasznosításában. Tudni kell azonban, hogy az egyszer használatos műanyagok újrahasznosítása a termékek népszerűsége ellenére gyakran gyenge minőségű másodműanyagot eredményez. Ennek következményeképpen pedig az újrahasznosított műanyagok piaca hullámzó és instabil, az alacsony fogyasztás abból ered, hogy a termékminőség gyenge, miközben az eredeti műanyagokkal összehasonlítva még csak nem is versenyképes a termékek ára.
5. Hiányos szabályozások
Az eddigi témakörök mindegyikéhez kapcsolódik az intézkedések és a kormányzati támogatás hiányossága. Ezeknek a feloldására számos lehetőség létezik: a káros vegyületek alkalmazásának szabályozása a műanyagokban a páciensek egészségének védelme és a körforgásosság előmozdítása érdekében, illetve az újrahasználható termékek tervezésének ösztönzése és a nem fenntartható gyakorlatok böntetése. Csökkenteni lehetne az egészségügy függését az egyszer használatos műanyagoktól a fertőzésmegelőzési útmutatások reformálásával, az egyszer használatos és újrahasználható eszközök adatközlési követelményeinek korszerűsítésével, illetve a szabályozó testületek és az ipar ösztönzésével, hogy inkább újrahasználható eszközöket tervezzenek.
A szakirodalom alapján számos gazdaságban alkalmaznak már intézkedéseket a fenntarthatóság előmozdítása és a körforgásos gyakorlatokra való átállás érdekében. Ilyenek például, hogy adócsökkentés jár azoknak az intézményeknek, amelyek csökkentik a keletkező hulladékot, pénzügyi támogatást nyújtanak a fenntartható újrahasznosítási infrastruktúra kiépítésére, díjat számolnak fel a keletkező műanyag hulladékra, vagy adót vetnek ki az üvegházhatású gáz kibocsátásokra. A felsorolt intézkedések mellett a terméktervezés során a biztonság és a környezeti hatások fontossági sorrendbe állításával, az eszközök és csomagolások újrahasznosítására vagy eldobására vonatkozó gyártói felelősség bevezetésével és az egészségügyi intézményekkel szemben elvárt magas környezeti követelmények megtartásával és jólképzett hulladékgazdálkodási személyzettel jelentősen javítani lehetne az egészségügyi szektor lendületén a körforgásosság irányába.
A cikk a MEC_N_148961 kutatás keretében készült. Kutatásvezető: Dr. Varga Csilla
Források:
https://doi.org/10.1016/j.resconrec.2025.108317
https://doi.org/10.1016/j.jclepro.2022.135379
https://doi.org/10.1177/0141076819890554