Hírek, aktualitások

A Pannon Egyetem neve egy ideje már összefonódott a környezet­tudatossággal. A témáról Takácsné Ferenczik Brigittát, a Kör­forgásos Gazdaság Fenn­tarthatósági Kompetencia Központ igazgatóját és Kurdi Róbert egyetemi docenst, dékán­­helyettest, a Hulladék­gazdálkodás főirány vezetőjét kérdezte az Innotéka újságírója.

A kutatás mellett a helyes kommunikáció megtalálása is fontos, hogy az üzenetek biztosan eljussanak a célcsoportokhoz, emelte ki Takácsné Ferenczik Brigitta.

Takácsné Ferenczik Brigitta a Műegyetem Konferenciáján tartott előadást „Együtt körforgásban - A Pannon Egyetem fenntarthatósági tevékenységei” címmel 2023 szeptemberében. Forrás: bme.hu

Az utóbbi években milyen, a körforgásos gazdaságra való áttérés szükségességét felvető trendek bontakoznak ki az Európai Unióban, illetve a minket körülvevő világban?

– Az egyik legnagyobb probléma a hulladék és az energetikai válság. Az Európai Unióban évente 2,15 milliárd tonna hulladék keletkezik, aminek több mint tíz százalékát teszi ki a kommunális szemét. Az Európai Unió célul tűzte ki, hogy a települési hulladék újra­hasznosítási aránya minél magasabb legyen; 2035-ig el kell, hogy érje a 65 százalékot, a lerakással történő ártalmatlaní­tásnál az arányt pedig 10 százalék alá kell csökkenteni. A kör­forgásos gazdaságnak az újra­használat és az újra­hasznosítás a lényege, hogy minél tovább kör­forgásban tartsunk egy-egy anyag­áramot, illetve csökkentsük a nyersanyagok kitermelését. Ehhez zöld innovációra van szükség.

Az országok kormányai és a gazdaság szereplői számára a „zöld téma” sok mindent jelenthet, de örömöt valószínűleg nem. Egyáltalán lehetséges-e a fogyasztói társadalmakban az elmozdulás a fenn­tartható, környezet­barát megoldások felé? Tudom, hogy az egyetemen erre tesznek kísérletet, program­sorozatot is indítottak HOPE címmel a fenn­tarthatóság felé való tényleges elmozdulás érdekében. Ezt a minden­napi életünkben még nemigen látjuk.

– Most már mindenki érzi, hogy valaminek a határán vagyunk. Az ipar és a gazdaság szereplői a saját bőrükön tapasztalják, ha nincs alapanyaguk, kezdve a chipektől egészen az energetikai ellátásukhoz szükséges nyersanyagokig. A cégek egyre több időt, energiát, pénzt fektetnek a változásba, ehhez kérik a segítségünket, az együttműködésünket. Szeretnének olyan megoldásokat találni, amelyek a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság felé mozdítják el a termelésüket és a működésüket. Azt gondolom, ezt a piac is érzékeli, de nem fog egyik napról a másikra megváltozni, hiszen teljes kultúraváltásról van szó mind a gazdasági, mind a lakossági szférában. Miközben egyre több csatornán szivárog be a mindennapi életünkbe a változás, ezt a folyamatot nem segíti, hogy a fogyasztói magatartásban még mindig ott van a lineáris modell, a kényelem pedig nagy ellensége a körforgásos gazdaságnak és a fenntarthatóságnak. Időbe telik egy újfajta kényelmi rendszer kialakítása.

Azt lehet tudni a Pannon Egyetemről, hogy a fenn­tartható­­ságot kiemelt tudomány­területként kezeli. A Körforgásos Gazdaság Fenn­tarthatósági Kompetencia Központ megalapításának célja pedig, ha jól értem, az, hogy segítse a körforgásos gazdaság követelményeinek beépítését a kutatás-fejlesztésbe, az innovációba és az oktatásba. Milyen, a fenn­tartható­sághoz kapcsolódó kutatások folynak az egyetemen?

– Öt kutatási területen indultunk el: megújuló energiák, hul­ladék­gazdálkodás, víz­technológiák, fenntartható turizmus, fenntartható város­fejlesztés. A kompetencia­központ segítségével az egyetemen működő, hatalmas tudást felhalmozó, kutatási infra­­struktúrával rendelkező szervezeti egységekből össze tudjuk vá­lo­gatni azt a csapatot, amelynek tagjai meg tudják valósítani az adott feladatot. A kutatási tevékenység mellett azt tapasztaltuk, hogy fontos meg­találnunk egy olyan kommunikációs nyelvet, amellyel egyaránt meg tudjuk szólítani az akadémiai és a piaci szereplők mellett a lakosságot is, mert úgy nem lehet előre­haladni, ha mindenki más nyelvet beszél, és nem értjük, hogy ki mit csinál.

Amikor a lakosság fogyasztói szokásainak megváltoztatásáról beszélnek, szóba kerül az, hogy a fiatalok kérdezzék meg a nagyszüleiket, hogyan élt az ő generációjuk?

– A körforgásos gazdaság nem a 21. század találmánya. Az emberek évezredeken keresztül felhasználták a hulladékot, mai terminológiával élve mondhatjuk úgy is, a körforgásos gazdaság modelljében éltek. Az ipari forradalommal léptünk a fogyasztói társadalom szintjére, azóta keletkeznek olyan jellegű hulladékok, amelyek napjaink problémáját okozzák. A mi feladatunk pedig nem más, mint hogy visszataláljunk a gyökerekhez. Tudjuk, hogy ez nehéz. A kutatásaink során fontosnak tartjuk ennek a kommunikációját is, ami a kompetenciaközpont feladata.

A különböző téma­területeken dolgozó kutatók az egyetemen végig­mennek az egész folyamaton. Például a hulladék­gazdálkodásnál az előkészítéstől a válogatáson és az újra­hasznosításon át egészen a lerakásig.

Fontos szempont az is, hogy olyan új alap­anyagokat, új termékeket fejlesszünk, amelyek minőségben, hozzáadott értékben jobbak, és ne újabb hulladékot termeljünk.

Kurdi Róbert a Pannon Egyetem Újrahasználati Központ megnyitóján 2022 októbében. Forrás: Pannon Egyetem KGFKK

Minden a kutatással kezdődik, de azért dolgozunk, hogy az egyetemen kikutatott dolgok a gyakorlatba kerülve megkönnyítsék mindannyiunk életét, hangsúlyozta Kurdi Róbert.

Európai uniós adatok alapján az évente keletkező mintegy 2,15 milliárd tonna hulladéknak átlagosan 11 százalékát teszi ki a települési hulladék. A kitűzött cél ezzel kapcsolatban az, hogy az újrafelhasználásnak és újrahasznosításnak a mértéke érje el a 65 százalékot, a lerakás pedig csökkenjen 10 százalék alá. Magyarországon jelenleg ez az arány 35-35 százalék. De történik-e tényleges elmozdulás a több újrahasznosítás és a kevesebb hulladéklerakás felé? Az egyetemen milyen irányokban folynak az ezzel kapcsolatos kutatások?

– Az egyetemen mindkét irányban kutatunk, és azt gondolom, értünk is el eredményeket. Az Európai Unió által kitűzött célok elérésének dátuma 2035. Magyarországon az újra­hasznosítás növelése, ami jelenleg 35-40 százalék körül mozog, azért fontos, hogy kör­forgásban tartsuk ezeket az anyagokat. Főleg lakossági hul­ladékokról beszélünk, ahol a gyűjtés alapján két fő típust különböztetünk meg: a vegyest és a szelektívet. A hagyományos módon, vegyesen gyűjtött hulladék hasznosítása rendkívül nehéz feladat. Ennél viszonylag egyszerűbb a szelektíven gyűjtött hulladékok anyagában vagy más módon történő újra­hasznosítása. Például a sörös­dobozokból újra alumíniumot tudunk gyártani. A műanyagokból vagy műanyag lesz újra, ezt nevezzük anyagában történő újra­hasznosításnak, vagy különböző kémiai eljárásokkal vegyipari alap­anyagot gyártunk belőlük, de számos esetben energetikailag hasznosítjuk újra ezeket az anyagokat. Az egyetemen azzal is foglalkozunk, hogyan lehet az eredetihez hasonlóan értékes újragyártott terméket előállítani a szelektíven gyűjtött hulladékból.

Elsősorban milyen anyagokkal foglalkoznak az egyetemen?

– Főleg műanyagokkal. Például házon belül anyagában újrahasznosítjuk a PET-palackok kupakját: ledaráljuk, és adalék anyagok hozzáadásával különböző színű vegyszeres kanalakat készítünk belőlük, hogy ezekkel dolgozhassanak a hallgatóink a laborban, és ne kelljen venni. A másik irány, amikor a műanyaghulladékot kémiai újrahasznosítási eljárásokkal dolgozzuk fel, itt akár molekuláris szintig lebontjuk, majd újra felépítjük a műanyagot. Ilyen eljárások lehetnek például a pirolízis vagy az elgázosítás. Az egyetemen ipari partnereinkkel közösen végzünk kísérleteket, technológiai fejlesztéseket. Az alapanyag ez esetben a lakossági hulladék, egy folyamatosan változó összetételű anyagrendszer, amely függ a lakók anyagi helyzetétől és attól, hogy városi környezetben, egy lakótelepi lakásban, vagy vidéken egy családi házban keletkezik, ahol a szerves hulladékot komposztálni tudják. Térségenként nagyon eltérő a hulladék mennyisége és minősége az országban, ami egyedi optimalizálási igényekhez vezet. Az eltérő kiindulási anyag pedig más és más technológiai fejlesztést igényel. Különböző kémiai módszerek, reagensek, katalizátorok, kompatibilizátorok fejlesztését végezzük, de emellett az egyetemen textil- és papírhulladékokkal is folynak kísérletek, technológiai fejlesztések.

Spatula-kanál. Forrás: Pannon Egyetem

Mondana egyet a papírral, illetve textillel végzett kísérletek közül?

– Köztudott, hogy a szelektíven gyűjtött papír közé nem kerülhet szennyezett anyag, így nem lehet bedobni az olajos pizzásdobozt sem. Ugyanakkor mi mégis szeretnénk értékes alapanyaggá tenni, ennek érdekében végeztünk egy kutatást. A dobozokat ledaráltuk, mert a tégla porózusságának, hőszigetelő képességének eléréséhez égetéskor használt fűrészport megpróbáltuk papírhulladékkal kiváltani, és laboratóriumi körülmények között sikerült bebizonyítanunk, hogy a használt pizzásdobozok egy bizonyos mértékű szennyezettségig felhasználhatók erre a célra. Sok újrahasznosítási ötlet a gyakorlatban is megállja a helyét: a textilhulladékot szigeteléshez lehet használni töltőanyagként, használt gumiabroncsokból jó minőségű, környezetbarát gumibitument lehet gyártani, de a legjobb mégis csak az, ha nem keletkezik hulladék.

A legfontosabb célunk az, hogy ne legyen hulladék, az európai direktíva is ezt írja elő. A csúcsával lefelé álló hulladékpiramis legalján helyezkedik el a lerakással történő ártalmatlanítás, ezt követi az energetikai hasznosítás, majd az újrahasznosítás, a második helyen az újrahasználat, a tetején pedig a megelőzés van.

Amiről eddig beszéltünk, az volt az egyszerűbb feladat a hulladékgazdálkodásban, és most jön a neheze…

– A vegyes kommunális hulladék kezelése sokkal nehezebb, mert szennyezett és szét kell válogatni.

A kis méretű darabkák okozzák a nehézséget?

– Inkább a nagyfokú szennyezettség. Az újrahasznosítás növelésénél és a lerakás csökkentésénél is pont ezzel van a probléma. A jelenleg használt technológia eljutott odáig, hogy az összes lakossági vegyes hulladék 30-35 százalékát szét tudjuk válogatni energetikai újrahasznosításra, hogy egy magas fűtőértékű, döntő többségében műanyagokból, rongyokból és papírból álló hulladékot állítsunk elő belőle. A maradék frakcióból még kiválogatjuk a mágnesezhető fémeket, azok mehetnek a kohóba, lehet belőlük fémet gyártani. Sok olyan anyag van ebben a frakcióban, amit inert hulladéknak hívnak, mert a környezetbe kikerülve nem okoz kárt, ilyenek például a nagyobb kődarabok, ezeket a hulladéklerakók útjainak a kiépítésére szokták használni. Az összes vegyes hulladékot, ami a válogatótelepre kerül, átrostálják, és ennek a 6-8 centiméteres darabokból álló frakciója az, ami a legnagyobb problémát okozza. A fennmaradó 50 százalékot hívják B frakciónak, ami nagyon vegyes, piszkos és döntő többségében szerves anyagot tartalmaz. A hulladéknak ezzel a részével nem nagyon tudnak mit kezdeni se Magyarországon, se külföldön. A Pannon Egyetemen ezért folynak a B frakcióval kapcsolatos kutatások. Fejlesztettünk egy új technológiát, amely a szétválogatást segíti. Jelenleg a szellemi termék védelme folyamatban van, még nem tudjuk, hogy szabadalom vagy védjegy lesz-e belőle. Elképzeléseink szerint, ha ezt a technológiát a jövőben sikerül a gyakorlatba is bevezetni, meg lehet oldani, hogy a mostani 35-40 százalékról 5-10 százalékkal csökkentsük a lerakást a vegyes hulladék esetén. Olyan típusú berendezéseket is fejlesztünk az egyetemen, amelyeket ipari környezetben lehetne felhasználni a különböző válogatási technológiáknál. Ez egy alak- és színfelismerő szoftverek, valamint mesterséges intelligencia alapú megoldások felhasználásával kidolgozott technológia. Jelenleg a hasznosítás előtt állunk, és azt szeretnénk el­érni, hogy a 2035-ös céldátumig a lehető leghatékonyabbá tegyük a folyamatot. Kiemelten az ipari hulladékgazdálkodásra és újrahasznosításra fókuszálunk, emellett képzési anyagokat készítünk vállalatoknak. Nemrég egy kísérleti optikai válogatóberendezéssel is gazdagodtunk, ami jelentősen megkönnyíti a kutatási és kísérleti fejlesztési folyamatot.

Az Európai Unióban napirenden van a csomagolási hulladék témája is. A műanyagokkal kapcsolatban szóba került-e az, hogy olyan szabályozást kellene bevezetni, mely szerint csomagolóanyagot csak a kis ráfordítással újrahasznosítható műanyagokból lehessen gyártani ahelyett, hogy ezt a sokféle műanyaghulladékot megpróbáljuk egységesen, környezetbarát módon kezelni?

– Azt gondolom, hogy a világ ebbe az irányba mozdul, amihez olyan formában tudunk kapcsolódni, hogy életciklus-elemzéseket végzünk az egyetemen. A különböző típusú műanyagoknál a gyártásuktól kezdve egészen az életciklusuk végéig megnézzük, hogy milyen környezeti és gazdasági lábnyomot hagynak maguk után. Tény és való, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha kevesebb típusú műanyagot használnának a csomagolásra. Folynak olyan alap­kuta­tások például az egyetemen, amelyek azzal foglalkoznak, hogy fosszilis műanyaghulladékból molekuláris szintre visszabontva elő tudunk-e állítani biológiailag lebomló műanyagot.

Mit szól az üdítőitalos palackhoz rögzített kupakhoz, amit azzal reklámoznak, hogy így könnyebb újrahasznosítani?

– Azért könnyebb újrahasznosítani, mert ha például egy vegyes konténerbe dobják a palackot, a kupakja nem esik át a 6-8 centi­méteres rostán a B frakcióba, és az anyagában vagy energetikai célokra történő újrahasznosítás számára nem vész el. Aztán meg 2024-től kötelezően visszaválthatók lesznek az eldobható ital­csomagolások Magyarországon, a jövő év elején indul az országos visszaváltási rendszer, és a PET-palackokat csak kupakkal lehet majd visszavinni.•

Szerző: Paulik Katalin

Forrás: innoteka.hu

Borítókép: bme.hu