Hírek, aktualitások

A víz világnapjának története 1992-ben kezdődött. Az UNESCO világörökségként számontartott Rio De Janeiro városában rendezett Környezet és Fejlődés konferencián kezdeményezte az ENSZ közgyűlése a jeles esemény létrehozását. Innentől kezdve minden évben március 22-én ünneplik világszerte a Víz Világnapját.

Munkacsoport, Fotó: Pannon Egyetem

A kezdeményezés célja, felhívni a világ figyelmét arra, hogy tegyünk meg mindent vizeink megóvásának érdekében. Emellett 2015-ben a világszövetség célul tűzte ki azt is, hogy 2030-ra minden ember számára biztosítva legyen a tiszta, és egészséges ivóvíz.

A víz világnapja alkalmából a Pannon Egyetem elismert kutatójával dr. Padisák Judit biológussal, akadémikussal, a  Pannon Egyetem professzorával készült interjúban beszéltünk arról, ami a földi élet alapja, az ember testi létszükséglete:  a vízről.

Milyen ökológiai kihívásokkal kell most megküzdenünk Magyarországon a vizeinkkel kapcsolatban?

A vizekre leselkedő veszélyeket két csoportba szoktuk sorolni; Lokális és globális. Lokális, amikre helyben találunk megoldást. Például szennyeződik egy tó azért, mert a befolyó patak mellett állattartó üzem működik, ami a hígtrágyát engedi a befolyóba, így az továbbjut a tóba. Emiatt a tavon számíthatunk vízvirágzásra halpusztulásra. Ezzel a helyzettel könnyű elbánni, meg kell szüntetni ezt a fajta állattartást az tó vízgyűjtőjén területen belül. Mellesleg a Balaton eutrofizálódásának csillapítása volt az első, könnyen megoldható része.

Mit tehetünk a globális veszélyekkel kapcsolatban?

A globális veszélyek, mint a klímaváltozás lokálisan, de országon belül sem kezelhetők teljesen. Valamennyire lehetséges közvetetten: javítjuk a hulladékhasznosítást vagy csökkentjük a szén-dioxid-kibocsátást. Ha megnézzük, hogy Magyarországnak mennyi a szén-dioxid-kibocsátása az egész bolygóéhoz képest, akkor tulajdonképpen hátra is dőlhetnénk – olyan kicsi, hogy látszólag nem is számít. Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan - hangzik a környezetvédelmi mozgalmak egyik leggyakrabban idézett szlogenje. Tehát mindenki tud valamit tenni azért, hogy a saját maga ökológiai lábnyomát valahogy csökkentse. Ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot, komposztálunk, biciklivel megyünk autó helyett már mi is tettünk valamit.

A globális klímaváltozás itt van velünk, de ez nem csak arról szól, hogy melegebb van nyáron, mint 10 évvel ezelőtt…

Amikor a globális klímaváltozás tényét szerették volna kommunikálni, ki kellett kitalálnia a szakembereknek, hogy hogyan lehetne érthetően átadni ezt az információt. Azt a megfogalmazást, hogy nő a légkör energiatartalma kevesen értették volna. A hőmérsékletet viszont mindenki ismeri és tudja mérni, valamint érezzük is. Az, hogy meleg van csak egy része az egésznek, ugyanis ez áttevődik a halmazállapotú szférákra.  Már most olvadnak a gleccserek és a sarki jégsapkák. Emelkedik a tenger vízszintje, amit nagyon nem szabadna alábecsülni, mert az emberiség 60 százaléka a tengermellék 20 kilométeres környezetében él. Gondoljunk bele, hogy a tenger vízszintjének emelkedése milyen migrációhoz vezet majd. A globális klímaváltozás viszonylag lassú folyamat, ami viszont gyorsabb, azok a villámárvizek, vagy az aszály. Most éppen szárazabb időszakot élünk, de jön majd egy olyan periódus is amikor túl sok lesz a víz.

Magyarországi tavak tekintetében be lehet számolni erről a jelenségről, amelyet utóbb említett?

A vízgazdálkodás például a Velencei-tó esetén különleges. Egy sekély szikes tóról beszélünk, mely a múltban 100-120 éves rendszerességgel kiszáradt. Legutóbb az 1860-as években. Akkor még nem volt ilyen nagy mértékű emberi eredetű globális felmelegedés. A Velencei-tóval kapcsolatban vannak arra feljegyzések, hogy többször evakuálni kellett a lakosságot, mert elárasztotta a környéket. Mind a szárazodás, mind a túl sok víz hozzátartozik a természetes hidrológiai ciklushoz. Viszont az, hogy ilyen gyakran kell megküzdeni aszállyal vagy villámárvizekkel az nem normális. Az extrém időjárási jelenségek egyre gyakoribbá válnak, ez a globális felmelegedés nyilvánvaló jele. Sajnos az, hogy egyre melegebb lesz csak egy kis jele annak, ami történik, történni fog.

A Balatonnál is volt hasonló, nem is olyan régen, pár évig alacsony volt a vízszintje legnagyobb tavunknak…

Valóban, emlékszem, amikor 2000 és 2004 között sorozatos aszályos évek voltak, a vízgyűjtőből több mint egy méter csapadékmennyiség hiányzott, a Balaton vízszintje egyre csökkent. Az Magyar Tudományos Akadémia elemezte a helyzetet és arra jutott, hogy nem szükséges a vízpótlás. Főleg a déli parton sürgették a vízpótlást, persze kaptunk hideget-meleget, hogy nem csinálunk semmit. Emögött az eredmény mögött rengeteg elemzés kutatás volt, készült sok háttértanulmány is. Ebben az időszakban egymás mellett olvashattuk a sajtóhíreket, hogy „kiszárad a Balaton” valamint, hogy az ország keleti folyóin árvízvédelmi készültséget rendeltek el. Egy ilyen kis országon belül is egyidejűleg előfordulhatnak ellenkező előjelű jelenségek. A Balatonra visszatérve, az aszályos időszakot követő  évben az emberek azért aggódtak, hogy minden parti létesítményt  elönt a víz, ugyanis nagyon csapadékos volt a tél és a tavasz.

Tavaly nyáron viszont akármerre néztünk, mindenhol kiszáradt mezőket, termőföldeket láthattunk. Tarthatunk attól, hogy végül kiszáradnak vizeink?

Kezdjük a legelején. Az a laikus elképzelés a folyók kialakulásával kapcsolatban, hogy esik az eső a felszínen csorgó vizet a patakok összegyűjtik, majd végül a tengerbe folyik. Ez nem így van. A leeső csapadék jó része beszivárog a talajba, és a felszín alatt folyik tovább, s  itt a víz mozgása lassú. A kőzeteknek és a lejtésnek megfelelően összegyűlik a patakokba és alulról táplálja azokat. Vannak olyan szakaszok, ahol a talajvíz mozgása ellentétes irányú, ott a víz kifelé áramlik a folyómederből. Ezért történhet meg, hogy folyóvizeinknek lehet olyan része, ahol állandóan van víz, és lehet olyan, ahol hirtelen kiszárad.  Valóban néhány tó kiszáradt, főleg az Alföldön, de voltak folyók, amik időszakossá váltak. A legrémisztőbb az volt, amikor láttam Olaszország lenagyobb folyója, a Pó medrét sok kilométeren át kiszáradva tavaly nyáron.

Milyen projektekben kutatásokban vesz részt jelenleg a Limnológia Kutatócsoport?

Többféle projektről tudok beszélni. Szerepünk van a Balaton monitorozásában az algák vonatkozásában. Vizsgáljuk a hazai, a klímaváltozás miatt különösen veszélyeztetett szikes tavak algáit, biodiverzitás megőrzésben játszott szerepüket.  Valamint dolgozunk egy nagyon érdekes projekten, amely az eurázsiai hód tevékenységére irányul. A hód egy viták kereszttüzében álló faj. Kiirtották, visszatelepítették, gátat épít, mert ez a természete. A gát mögött felgyűlik a víz, ami elöntheti az adott területet, ilyenkor, ha azon a területen termőföld van, akkor vagy fél hektár kiesésre számíthatunk, aminek a termelő nyilván nem örül.

Tehát akkor a hód hasznos vagy káros a természetnek?

Sok a panasz, de arra is gondoljunk, amikor a hód ingyen és bérmentve gátat épít akkor valójában visszatartja a vizet. Ha aszályos évben a termőföld kiszárad, akkor csak a hódgát fölött marad némi termés. A hódoknak fontos vízvisszatartó szerepük van, csak kevesen foglalkoznak vele, pedig szükséges lenne. Utóbbi évben olyan aszály volt, hogy az ember akármerre ment kiszáradt mezőgazdasági területeteket látott, miközben rengeteg víz folyik keresztül az országon. A megoldás a vízvisszatartás lehetne, és ezt a hód – a saját lehetőségein belül - meg is teszi. A hódgátak a vízvisszatartáson kívül növelik a biodiverzitást, mert az élőhelyi változatosságot gazdagítják azzal, hogy egy tó jellegű állóvízteret hoznak létre a gát felett.

Milyen folyamatokból áll össze az említett kutatás a gyakorlatban?

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy elmegyünk a hódgátakhoz, vizet veszünk alóla, majd a tóból is, meghatározzuk a vízkémiai paramétereket, az ott található algákat, vízi gerincteleneket.  A terepi munka mellett laboratóriumi- és mikroszkópos munkából áll a kutatás és kötelességünk, hogy az eredményeinket publikáljuk is.

Tudósné Ódor Eszter