Hírek, aktualitások

Az Újrahasznosítás világnapja 2018 óta március 18-a, amelynek célja, hogy a Föld értékes természeti erőforrásainak megőrzésére felhívja a figyelmet. Már ma felelősséggel kell gondolkodnunk, a hulladékra lehetőségként kell gondolnunk.

Azonban nem csak újrahasznosítani tudunk, hanem újrahasználni is. A köznyelvben talán szinonimaként használjuk, viszont a kettő nagyon is különbözik egymástól. A Pannon Egyetem kutatóihoz fordultunk segítségért, hogy igazítsanak el ebben az útvesztőben.

Kérdéseinkre dr. Kurdi Róbert és dr. Bobek-Nagy Janka a Fenntarthatósági Megoldások Kutatólaboratórium kutatói adtak sokszor meglepő, de egyértelmű válaszokat.

dr. Bobek-Nagy Janka és dr. Kurdi Róbert

Kezdjük az elején. Mit jelent az újrahasználat és az újrahasznosítás?

Janka: Amikor a jelenlegi állapotában alkalmas valami arra, hogy funkcionálisan betöltse a feladatát, akkor újrahasználjuk, ilyen például a műanyag zacskó. Az újrahasznosítás, amikor az anyag nem alkalmas eredeti feladatának ellátására, ezért mechanikai, vagy kémiai úton átalakítjuk új anyaggá. Az anyag a gazdasági körforgásban marad, anélkül hogy a környezetbe hulladékként kikerülne.

Melyik lehetőség hasznosabb a környezet számára?

Róbert: A legjobb természetesen, ha nem keletkezik hulladék, de ha mégis megtörtént, akkor újra tudjuk használni. E célból nyitottuk meg a Pannon Egyetem Újrahasználati Központot, ahol már közel 500 tárgy cserélt gazdát. Az újrahasználat a jövő. Most zajlik a PANNON R(E)GYETEM TRASH ART versenye, - amelyre több mint 200 nevezés érkezett – ennek lényege szintén a hulladéknak ítélt tárgyak újrahasználata, jelen esetben művészeti alkotásként. A legjobban egyébként azzal ártunk a környezetnek, ha lerakóba kerül ez a hulladék, ennél mind a két lehetőség csak jobb lehet. Újrahasznosítás közben a környezet károsodat, gazdasági befektetéssel, energiával, idővel, humánerőforrás befektetésével jár. Ha nem tudjuk újrahasználni vagy anyagában újrahasznosítani, akkor valamilyen módon kezelni kell. Ilyen lehet a termikus kezelés, ahol az anyag energiaként hasznosul például egy hőerőműben vagy cementgyárban.

Léteznek olyan anyagok, amelyek újrahasznosíthatók, de ez nincs benne a köztudatban?

Janka: Tapasztalatom alapján az döbbenti meg a laikusokat, hogy a kommunális hulladékkal mi történik, ugyanis jelentős része energetikai hasznosításra kerül. A szelektív hulladék már benne van köztudatban, illetve a zöldhulladék hasznosítása, viszont a kommunális hulladék életútját jellemzően nem ismerik onnantól, hogy a hulladéktárolóba kerül.

Róbert: Egyébként lényegében minden újrahasznosítható, a kérdés, hogy ez gazdaságilag megéri-e, és van-e annyi értéke amennyit befektetünk.

Számos használati tárgyat műanyagról papírra és textilre cserélünk. Jól tesszük, vagy ez is egy tévhit?

Janka: Sajnos a textilnek, a papírnak óriási ökológiai lábnyoma van az előállításához szükséges vízfelhasználás miatt. A fast fashion (olcsó, gyorsan változó divat- a szerk.) trend egyáltalán nem kedvez az ökolábnyomnak és sajnos az Európai Unióban termelt textilhulladékoknak jelentős része, gazdaságilag fejletlenebb országokba kerül hulladéklerakókra. Számos meghökkentő videót lehet találni a világhálón, amelyeken azt látni, hogy a gyerekek játszódombja a hulladéklerakó. Véleményem szerint a textilhulladék az egyik legártalmasabbnak mondható minden hulladék közül.

Fotó: pexels.com; Omotayo Kofoworola

Róbert: Másik nézőpontból is szeretném a kérdést megközelíteni. Minden azon múlik, hogy mire használjuk és hogyan gyűjtjük. Ha egy kommunális, fekete kukába tesszük bele, akkor onnan már idő energia pénz szétválogatni és nem is lehet tökéletes munkát végezni. Egy jelentős része energetikailag hasznosításra kerül, de a másik része lerakóra jut, mert nem éri meg a szétválogatás. Ha lenne szelektív textil gyűjtés, - ami hamarosan egyébként bevezetésre kerül Magyarországon is az Európai Uniós direktívák alapján -, akkor újrahasznosítható lenne. Például a Zokni Csereprogramban, amihez a Pannon Egyetem is csatlakozott, itt a zoknikból szigetelőanyag készül.

Milyen kutatások zajlanak a Pannon Egyetemen, amely a Fenntarthatósági Megoldások Kutatólaboratóriumhoz kapcsolódik?

Janka: Kutatásaink jelentős részében a kommunális hulladéklerakóból származó biológiai frakció hasznosíthatóságával foglalkozunk, elősegítve azt a célt miszerint 2035-re 10 százalék alá kell csökkenteni a hulladéklerakóra kerülő hulladék mennyiségét. A kollegákkal a szeparációs technológiák fejlesztésén is dolgozunk. Annak ellenére, hogy biológiai frakciónak nevezzük, jelentős mennyiségű egyéb hulladék, mint műanyag és papírhulladék, valamint úgynevezett inerthulladék, ami üveg és építési törmelék keveréke, található benne. Kutatásaink során igyekszünk az egyetemen lévő kompetenciákat bevonni, így együttműködünk az anyagmérnök kollegákkal, akik ezeknek a hulladékoknak az építőiparban való hasznosíthatóságában segítenek. Manapság fűrészport használnak a téglák pórustereinek kialakítására, az agyagot keverik fűrészporral és az égetés során a fűrészpor kiég belőle, így pórusok keletkeznek a téglában, ami növeli a hőszigetelési képességét. Azt vizsgáljuk, hogy ennek a biológiai frakciónak a műanyag vagy egyéb része alkalmas-e és kiváltaná-e a fűrészport. Foglalkozunk továbbá a csomagolási hulladék válogatási maradékának a hasznosíthatóságával, ugyanis sajnos nem megfelelően használják az emberek a szelektív hulladékgyűjtőket.

Róbert: A MOL 2023. július 1-től a hulladékgazdálkodásban mint koncesszor fog belépni, MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt néven. Az lesz a feladata, hogy a keletkező kommunális hulladékokat összegyűjtse és kezelje, mindezt egységes, korszerű körülmények közt. Kutatócsoportunk ebben a munkában próbálja segíteni a vállalatot. Célunk, hogy tudjuk 2035-ig milyen minőségű és mennyiségű hulladék termelődik és milyen lesz az összetétele. Meg tudjuk majd mondani mindezt akár településekre lebontva, ami sok háttérmunkát igényel, adatelemzést. Vizsgáljuk például az adott település GDP-jét, az autók, a gyerekek számát, vagy akár az internetelőfizetések sokaságát. Minden mindennel összefügg, ha meg tudnánk mondani, hogy 10 év múlva nagyjából mennyi lesz a hulladék és milyen lesz az összetétele, akkor képesek lennénk előre technológiákat tervezni a keletkezett hulladékok válogatására, feldolgozására. Ezekből kiindulva a feldolgozáshoz szükséges technológiai létesítmények leendő földrajzi elhelyezkedését is meghatározhatnánk az adott hulladékáram keletkezési helyei és mennyiségei alapján.

A hallgatók részt vesznek a kutatásokban?

Janka: Aktívan részt vesznek, igen. Igyekszünk úgy kialakítani a hulladékgazdálkodás témakörében lévő tantárgyakat, hogy az aktuális projektekbe egy laboratórium gyakorlat vagy egy elméleti óra keretében betekintést nyerjenek. Jellemzően környezetmérnök, anyagmérnökök és vegyészmérnök hallgatókkal dolgozunk együtt.

Róbert: Igen, és kollégának is tekintjük őket. Érdekes, valós gyakorlati problémákra reagáló feladatokat kapnak, amiket természetesen számon is kérünk. Felelősséget is adunk a vállukra a fizetés mellé.

Fotó: Pannon Egyetem

Janka említette az imént, hogy nem jól használjuk a szelektív hulladékgyűjtőket…

Janka: Igen, jellemzően azt rontják el az emberek - jóhiszeműen, nem rosszhiszeműségből – hogy sok olyan hulladékot beledobnak a szelektív hulladékgyűjtőkbe, amit a jelenlegi gazdasági körülmények mellett nem hasznosítanak újra. Egyértelműen rá van írva minden szolgáltató esetén, hogy az adott régióban az adott hulladékgyűjtőbe mit szabad beledobni. A honlapokon is részletes tájékoztatást lehet kapni. A gyerekjátékokat nem lehet beledobni. Rendszeresen előfordulnak műanyag játékok, vagy azok a típusú PET hulladékok, amik nem dobhatók bele. A PET hulladékból egyedül az üdítős, és vizes palackok kerülnek újrahasznosításra és csak azokat is szabad beledobni.

Róbert: A hiba úgy gondolom nem feltétlenül az emberekben keresendő. A megnevezés - műanyag hulladékgyűjtő - lehet talán egyeseknek félrevezető, hiszen végeredményben csomagolási hulladékok azok, amiket a műanyag szelektív szigeteken lehetne gyűjteni, és nem például a műanyag játékmotorokat, hiszen ezek ebben a formában nem újrahasznosíthatók.

Sok helyen megszűntek a szelektív gyűjtőszigetek. Köze van ennek a fent említett hibákhoz?

Janka: A szigetek megszüntetése számos városban felháborodás keltett. A szigetek megszüntetésének az az oka, hogy ezek az edények annyira szennyezettek voltak, olyan hulladékok kerültek bele, amik egyáltalán nem oda valók, például állattetemek. Tehát igen, elsősorban emiatt. Olyan egészségügyi hulladékokkal is találkoztunk, amit a kommunális hulladékgyűjtőbe se szabadna tenni, nemhogy a szelektívbe. A szolgáltató egyébként sok helyen a lakosságnak biztosítja a házhoz menő szolgáltatást. Sokaknak van lehetősége a hulladékot szelektíven elhelyezni, , amit havonta adott napon elszállítanak.

Róbert: Ezzel kapcsolatban hozzátenném, hogy célszerű lenne elérni nem csak a színek egységesítését a hulladékgyűjtők tekintetében, hanem az egybe vagy külön gyűjtendő frakciókat is országosan. A koncesszornak amúgy ez is az egyik kiemelt feladata. Ebben az esetben lehet egységes technológiákat kiépíteni, valamint karbantartáskor az egyik üzem át tudja venni a másik üzem munkáját.

Amikor különböző programokon találkoztok a lakossággal, mi a tapasztalat? Érdeklődnek a környezetvédelem iránt?

Janka: Amikor nyílt programokra érkeznek hozzánk, legyen szó ovis korcsoportról, vagy ha a felnőttek jönnek, élvezik. Sokszor olyan hiedelmekkel találkozunk, amit egy-egy ilyen program segítségével le tudunk tisztázni. A kutatócsoportunk rengeteg energiát fektet abba, hogy - elsőként - a térségi középiskolákban és általános iskolákban olyan együttműködéseket hozzon létre, ahol a diákságot is be tudjuk vonni a projektjeinkbe, szemléletformáló kampányainkba.

Mi a program egy ilyen szemléletformáló eseményen?

Janka: Úgy szervezzük, hogy komplex program legyen. Jellemzően a hulladékgazdasági csarnokunkban kezdjük a programot. Áttekintjük a magyarországi vegyes hulladék kezelését, a szelektív hulladék kezelését. Bemutatjuk az ipari méretű berendezéseinket, mint például az optikai válogató berendezésünket. Megmutatjuk, hogyan működik és hogyan hasznosítjuk a leválogatott hulladékot. PET palackok kupakjait a Fenntarthatósági Megoldások Kutatólaboratóriumban színek szerint leválogatjuk, majd fröccsöntéssel vegyszeres kanalak készülnek belőle.

Vegyszeres kanalak. Fotó: Pannon Egyetem

Mit tanácsoltok, hogyan élhetünk fenntarthatóbban?

Janka: A tudatosságot a hétköznapjainkba minden téren vissza kell hozni, ebbe beleértendő a személyes hulladékgazdálkodásunk is. Mindig gondoljuk végig, hogy adott dologra, amit megvásárolnánk tényleg szükségünk van-e. Aki tesz a környezetért, annak ez személyes gazdasági hasznot is hoz, hiszen nem vesz felesleges dolgokat. A pazarló életmódót kellene visszaszorítani, mindenhol megmutatkozna az eredménye.

Róbert: A szemléletformálásban látom az egyik megoldást, úgy gondolom, hogy a szemléletformálást már óvodában el kell kezdeni, lépésről lépésre, ebben pedig a szakembereknek nagy szerepe van.

Szerző: Tudósné Ódor Eszter